Abaligeti-barlang és a törökök:

Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő bar­lang­ba menekültek. Egy falubeli azonban elárulta őket. A törökök nagy tüzet gyújtottak a barlang bejárata előtt, hogy kifüstöljék a ma­gyarokat. Azok azonban a füst vonulását figyelve titkos kijá­rat­ra akadtak, melyen át a hegy ellenkező oldalán kibújtak a sza­­badba. Csendben megkerülték a hegyet, s hirtelen rajta­ütöt­tek a törökökön, akik közül aki kinn maradt, az ott pusz­tult el, aki pedig idejében befutott a barlangba, azt meg a saját füstjük ölte meg. A magyarokat bátorságuk, leleményes­sé­gük meg­sza­ba­dította.

Babás-szerkövek:

Élt a Jakab-hegy aljában, a régi Cserkúton két gazdag család. Ezek mindig és mindenben versengtek egymással. Egy­szer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét helyen elzavarták, bántalmazták, aki ekkor megátkozta őket: „Akkor váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni”. Mind­két családnak volt egy-egy lánya. A lányok egyszerre mentek férjhez. Az egyik ház násznépe azonban ezúttal megelőzte a másikat, mert előbb ért föl a pálosok Jakab-hegyi kolostorába. Ezek már jöttek visszafelé az esküvőről, amikor a másikak még csak fölfelé tartottak. Éppen ott találkoztak, ahol a szakadékok fölött a legkeskenyebb volt az út. Egyik sem akart kitérni a má­­­sik elől. A mérges gazdák egyszerre szólaltak meg: inkább vál­­­junk kővé, de ki nem térünk! Ebben a pillanatban be­tel­jesedett a koldus átka, s az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Ma is ott láthatók Kővágószőlős felett, a Jakab-hegy oldalában egy sorban.

Babásszerkövek legendája:

legmagasabb sziklájának tetején egy bemélyedés van. A szájhagyomány szerint a törökök az elrabolt magyar fiukat felállították erre a magas sziklára és több napig ott hagyták őket. Ha kibírták, jó janicsár lett belőlük. (Lepedy János történész szerint ez a kegyetlenség inkább a korábbi korokra jellemző, valamely őskori nép férfivá avatási próbája lehetett.) A Babásszerkövek szikláinak lyukaiban valamikor a pogányok az elhunyt családtagjaikról készült szobrokat helyezték.

Hármaskereszt mondája:

Az Abaliget-Orfű összekötő út mentén a Millennium évében felújított Hármaskeresztnél megállva csodálatos panoráma tárul a látogatók elé. Már régóta csak egy kereszt áll ezen a helyen mégis Hármaskeresztnek hívják. Valamikor valószínűleg kálvária volt ezen a helyen. A hagyomány szerint a kereszteket az a Mattenheim József állíttatta, aki 1768-ban a barlangban járt. Állítólag tizenöt gyermeke született a molnárnak, de születésük után egymás után meghaltak. Már a nyolcadikat temette el, amikor fogadalomból emeltette a kálváriát. A török időkben innen adtak tűzjeleket egymásnak a falu lakói.

Husztót elnevezésének mondája:

A hajdani husztótiak között élt egy legenda, amely a névértelmezést bizonyítja. A legenda szerint itt járt Mátyás király és kocsija elsüllyedt a sárban. A segédkezők közül az egyik embernek azt mondta, hogy húzd, a másiknak, meg azt, hogy tódd. Ezért lett a falu neve Husztót.

Jakab-hegyi kincsek:

A Jakab-hegyi vár valamikor gazdag földesúré volt, aki ren­geteg aranyat, ezüstöt harácsolt össze. Egyszer váratlanul há­ború tört ki. A földesúr nem tudta, hova rejthetné el kincseit. Alatt­­valóival hatalmas pincét ásatott a kolostor temploma alá. Oda rejtett egy nagy kád aranyat és egy nagy kád ezüstöt. Az arannyal töltött kádon egy kakas ül, az ezüsttel töltött kádat pe­­dig sárkány őrzi. A kakas is, meg a sárkány is elátkozott király, akiknek az a büntetésük, hogy vigyázzanak a kincsekre. Élő em­­ber még nem is jutott hozzájuk, pedig már sokan meg­pró­­bál­­­ták.

Jakab-hegyi népmonda:

A hegy tetején egy vár állott, amelyben egy gazdag király lakott. Amikor menekülnie kellett, a pincében hagyta kincseit, egy kakas és egy sárkány őrzi azokat.

Sárkány-kút:

Az orfűi Balázs-hegy oldalában van egy sziklaszakadás tövében eredő forrás, amely hol el­apad, hol meg bőven ontja a friss forrásvizet. A monda szerint valamikor egy hétfejű sárkány élt ezen a tájon, és a környékbeli pásztorokat rémítgette. A föld mélyében lakott, de ki-kijött a napvilágra is. Egyszer, amikor visszabújt a bar­langjába, nagy vihar tört ki. Még a Mecsek szikláit is meg­moz­­gatta. Egy hatalmas sziklatömb éppen a sárkány barlangjának a bejáratát zárta el. A szörnyeteg nem bírta elta­szí­tani a szilát, amikor ki akart jönni. A nagy erőfeszítéstől azonban a föld kérge körös-körül megrepedt és a víz több helyen hangos zuhogással tört ki a földből. A víz zubogása, morgása messze elhallatszik. A sárkány a nagy munkában elfáradt és nyugovóra tért. A forrás vize is elapadt. Amikor újra fölébred és el akarja hengergetni a követ, újból megindul a forrás vize. Így váltako­zik egymással kiszáradás és bővizűség aszerint, hogy a sárkány alszik, vagy feszíti a sziklát.

Zsongorkő:

A Jakab-hegy alján élt egy Zsongor nevű legény. Ennek a legénynek volt egy gyönyörű menyasszonya. A Jakab-hegyi várban lakó török basa szemet vetett a leányra, és fondorlattal elrabolta, várába vitte. Zsongor csak a kedvező alkalmat várta, és egy viharos éjjel elindult a leány kiszabadítására. Sikerült is megszökniük, de az utolsó pillanatban az őrök felfedezték a szöktetést, és lóra kapva üldözőbe vették Zsongort, aki a leányt maga mögé ültette a nyeregbe. Nem sikerült egérutat nyerniük, az üldözők bekerítették őket. Zsongor egy nagyon lapos kőhöz ért a lovával, a kő alatt félelmetes mélység. Amikor üldözői közel értek hozzá, megsarkantyúzta a lovát, s a szikláról a mélységbe ugratott. Kedvesével együtt halálra zúzták magukat, de nem kerültek a törökök fogságába. A közeli falu lakói illendően eltemették őket a szikla alatti tisztáson, s azóta a sziklának Zsongor-kő a neve.